Hála az olcsó fapados jegyeknek, és a karácsony környéki akcióknak még úgy is megérte kiutaznunk Malmöbe (Svédország), hogy kevesebb, mint 24 órát tudtunk csak ott tölteni.

Első részben szombat délutáni érkezéstől az esti lefekvésig tartó programunkról meséltem, most a vasárnap délelőtt élményeit próbálom összefoglalni.

Este mindannyian kellően fáradtan borultunk be az ágyba. A szoba olyan meleg volt, hogy kis résnyire nyitva hagytam az ablakot, hagy jöjjön némi friss levegő. Ezzel máris otthon éreztem magam, nálunk a panelban hasonló a helyzet. Minthogy rendkívül éberen alszom, az ilyen utakra mindig viszek magammal füldugót, hogy javítsam pihenési esélyeimet, de még így is gyakran felébredek zajokra, neszekre. Reggel, amikor felébredtem, biztos voltam benne, hogy házigazdánk az éjjel nem jött haza, mert arra felébredtem volna. Azért csendben osontam a lépcsőn az alsó szintre a fürdőbe. De tényleg nem volt otthon. Hamar összekészültünk mindhárman, és az eredeti megállapodás szerint kulcsot az asztalon hagyva csak behúztuk magunk után az ajtót. Háromnegyed hétkor már gyalogoltunk a tengerpart felé. Skander előző esti rövid beszélgetésünk alatt mesélt nekünk egy helyről, ami felkeltette érdeklődésünket. Valahol a tengerparton (körülbelülre megmutatta térképen) van egy móló, végén egy szauna. Aki ott szaunázik, a hideg tengerbe tud belemerülni. Telefonomon a Google térképet nézegetve indultunk el abba az irányba, ahol sejtettük. A városkép egészen megváltozott, kiértünk a belvárosból, és itt már széles utcákban, nagy családi házak és kisebb-nagyobb villák váltották egymást. Látszott, hogy ez lehet Malmő Rózsadombja. :) Az utcák teljesen üresek voltak, rajtunk kívül senkivel sem találkoztunk, illetve egy járőröző rendőrautó jött csupán velünk szemben, aki jól meg is nézte magának a három hátizsákos hajnali turistát. Kicsit talán hezitáltak is, hogy megállnak igazoltatni. Nem tudom, ez ott mennyire szokás, Németországban vagy Svájcban ilyenkor mindig ellenőrzéssel és kedélyes beszélgetéssel végződött a találkozás. Ők egy kisebb fejbiccentéssel odaköszöntek, mi mosolyogva viszonoztuk, majd mindenki folyatta útját. Kicsit azért sajnáltam, szeretek külföldön a rendőrökkel diskurálni, kíváncsi lettem volna, a svéd rendőrök milyenek.

Kedvenc utcarészletünk a tengerpart felé menet

Hamarosan oda is értünk a partra, és gugli jóbarátunk egész megbízható volt, épp annak az utcának végén kötöttünk ki, ahol a móló volt. Hideg és szeles volt a reggel, de a házak között némileg még védve voltunk, ellenben a mólón befelé gyalogolva már jeges, viharos szél volt a tenger felől. Egy-egy fotó készítése között melengettem kezem a zsebemben, mert fájdalmasan fagytak el ujjaim. A múló végén ott állt a kis faházikó, körülötte a szél a megszokott szaunaszagot hozta. A mólóról pazar kilátás nyílt, dél felé a híres Ölesund híd, észak felé pedig Malmő belvárosa és a Turning Torso tárult elénk, a távolban méretes teherhajók haladtak komor méltósággal, körülöttünk hangos reggeli rikoltozással sirályok repkedtek. Át is futott a gondolat, hogy itt nem kakaskukorékolásra ébrednek a helyiek, hanem sirályrikkantásra. Egyébként az egész olyan idilli… lett volna, ha nincs ez a fránya jeges északi szél. De azért így is magávalragadó hely volt, igazán hálásak vagyunk Skandernak a tippért, és nagy kár lett volna kihagyni. Pláne az ez után következő, vicces élmények miatt is J Épp a kötelező propagandafotókat és szelfiket lőttük a móló két végén, amikor egyszercsak kinyílt a szauna ajtaja, és pucér idős svédek kerültek elő, kik komótosan, mások sietősen megmártóztak a jéghideg vízben, majd vissza a következő etap szaunára. Whaaat?!! Mi itt télikabátban, sapkában, kesztyűben fagyoskodunk, ők pedig megmártóznak a tengerben?! Az már igen!

Téli magányban árválkodik a vízimentők tornya

Szaunastég

Szauna épülete déli kilátással...

...és az északi irány

Délre as Ölesund híd...

északra pedig a város és a Turning Torso

Kötelező szelfi az Ölesund híddal...

... a Turning Torsoval...

... a szaunával

végül a tengerbe vezető lépcsővel

Nem sokat hezitáltak, kijöttek, be a vízbe...

... majd gyorsan vissza a hőségbe :)

Az idilli és vicces kalandok után a tengerparti bicikliút mentén elindultunk vissza a város felé. Már ébredezett a város, egyre több futó, gyalogló, bicikliző volt kint a sétányon. Sportolnak kérem a hideg ellenére is. Oké, én terepfutó vagyok, nem rettent el semmilyen idő, de ennek ellenére igen nehezemre esne ilyenkor kijönnöm.

A strand térképe

Starandmóló, ez egy fedett strand és szauna

Elsétáltunk egészen a Turning Torsoig. Ez a felhőkarcoló egy viszonylag új épület, 2005-ben adták át. A maga 54 emeletével, 190 méteres magasságával, jellegzetes csavart formájával nemcsak Malmő és Svédorszég, de jelenleg egész Skandinávia legmagasabb épülete. Irodák és luxusapartmanok vannak benne, így sajnos nem látogatható, pedig nagy orom lett volna felmenni a tetejére, megcsodálni a várost és az Ölesund szorost, pláne ha azt esetleg gyalog tehettük volna meg. De be kellett érnünk a tengerpartról készített fotókkal és az ottani látvánnyal. Nem mintha az nem lett volna elragadó és inspiráló, de hegyeket kedvelő ember lévén igyekszem mindig a legmagasabb helyekre feljutni.

Turning Torso közelről a reggeli napsütésben. 190 méter, 54 emelet, Skandinávia legmagasabb épülete

A Turning Torso körül új lakópark

Lakómóló a Turning Torso közelében... szívesen laknék ilyenen,  legalább egy Airbnb szállás erejéig

Innen a belváros felé vettük utunkat. A még alvó kis utcákba épphogy besütött a nap, 2-3 emberen kívül csak a szél által felborogatott biciklikkel találkoztunk. Miénk volt a belváros. Az utcák, ahol előző este még emberek jártak, bárokban és éttermekben beszélgettek, ittak, mulatoztak. Most csend és nyugalom honolt, csak a szél süvített, megzörgetett valamit, felborított egy rosszul letámasztott biciklit, időnként körbejárt, végigtapogatott minket idegeneket. Bekukkantot a gallérunk alá, hogy megszimatoljon; szemünkbe nézve könnyeket fakasztott. Nem, ez nem a vendégszeretgető, körbecirógató, lágy szellő volt. Ez a morcos skandináv szél, aki kicsit zokon vette, hogy reggeli magányos portyázását, hajók ébresztgetését, árbócok és kötelek nyöszörgetését, viking virtusait 3 mindenre elszánt turista bolygatja meg. Mindeközben csatát vívott a nappal is, aki közben méltósággal előbújva a horizont mögül pillantott a hideg utcába, hogy melegével előcsalogassa az embereket. Ez nem csupán éjszaka és nappal váltakozása, ez maga a tél és tavasz körforgása. Csak két évszak. Igen, most csak 2 évszak van. Éjjel jön a szél, aki mindent elűz, mindent lehűt, megdermeszt. Csipkerózsika alvó világa, egy kihalt filmkellék-, díszletváros. De hiába oly’ konok, hiába próbál mindent és mindenkit a színfalak mögé szorítani, jön a nap, aki életet fakaszt melegével, és bár a szél nem alszik, szüntelenül kitartóan küzd, mégis alul marad, a város megébred.

Kikötő

Stortorget 1.

Stortorget 2.

Stortorget 3.

Fachwerkhaus a belvárosban

Még kihaltak az utcák

Lilla Torg - rajtunk kívül egy idősebb turista pár sétált csak

Guliver éjjeliszekrény lámpája nagyon feldobja a teret

Kellett is vele a szelfi

Régi telefonfülke, de már nem működik, csak turisztikai látványosság

A szél nem kegyelemez, borogat mindent, ami útjába kerül - kicsit apokaliptikus látvány

Vasárnap lévén a templomok nyitják meg kapuikat először. Hogy vártuk már. A Szent Péter templom Malmö legrégebbi épülete, a 15. századtól diadalmasan emelkedik ki 105 méter magas koragótikus tornya. Felmenni ide sem lehet, így Malmőt továbbra sem tudjuk felülről megcsodálni, de belül látogatható. Belépő nincs, kedves svédek készülődnek misére(?). Ezeknél a skandináv templomoknál számunkra teljes rejtély, hogy milyen vallásúak, sem Koppenhágában, sem Stockholmban, sem itt nem sikerült bizonyosságot szerezni, annak ellenére, hogy itt kedves idős (templomi személyzet) bácsi elegyedik velünk beszédbe. Örül, hogy magyarok vagyunk, ismeri Budapestet, a Balatont, járt már nálunk többször. Már-már elhisszük neki, hogy ez egy katolikus templom, az előkészületek is egészen hasonlítanak, kehely kerül az oltárra, minden jel arra mutat, hogy misére készülődnek, mégis némi kétely ébred bennünk a papnő láttán. :) Lehet, hogy csak egy diakónus, lektor, akolitus, és ilyen a liturgikus öltözéke? Ki tudja, és már nem is derült ki, mert indulnunk kell a pályaudvarhoz, hogy elérjük reptéri buszunkat. Függetlenül attól, hogy milyen vallású a templom, a benyomásaink, hogy a svéd mentalitás itt is fellelhető. Tiszta, szépen rendezett a szentély és a három hajó. A keresztelőkápolna pazar és lebilincselő. Talán az egyik legrégebbi része a templomnak. A keresztelőkút hatalmas, díszes, akkora a teteje, hogy csupán csörlővel lehet leemelni róla. A templom hátuljában stílusban nem odaillő, ikeás bútorokkal berendezett gyereksarok. Igazi baba-, gyermekbarát templom. Az elevenebb gyerekek a mise alatt el tudják foglalni magukat. Nagyobbaknak könyvek, írószer és rajzlapok, kisebbeknek cumi. :) Bizony, így nem fog a kisgyerek a misén hangoskodni, rohangálni, rendetlenkedni, és szép lassan megtanulja, hogyan lehet akár 1 órán át is csendben lenni. Megfelelő odafigyeléssel egész könnyen szoktatható át későbbiekben a figyelme a liturgikus és szentségi részekre. Lehet, hogy nem mindenki látja így, nekem akkor is tetszett ez a kezdeményezés. Sőt a „Himla gott” (jelentése nagyjából „égi jó”) feliratú cumik annyira megtetszettek, hogy hoztunk is belőle Ágónak és Botinak… meg egyet emlékbe magunknak :)

Sankt Petri kyrka - itt már többen mozognak, jönnek a templomba

Készülődnek a szertatrásra

Keresztelőkápolna - a templom legszebb része

Gyereksarok a bal oldali hajó végében

Muszáj volt hoznunk belőle. Fizetni akartunk érte, de mosolyogva ingyen kaptunk belőle.

A templomtól a Central Station alig 5 perc séta, így menet közben még pár fotóra jutott idő.

A pályaudvaron van egy Starbucks kávézó. Noha (számomra) nem sok hasznuk van, gyűjtöm a starbucksos bögréket. Inspirálóak és kedves emlékek. Ha tehetem, mindig beszaladok megnézni, hogy milyen a mintája. Ha valamiért kedves, különleges, akkor szemtelenüldrága ára ellenére is vásárolok egyet. Megvallom, nagy többségben csak emlékként lefotózni szoktam, így is van 8-10 bögre már odahaza. Aki nem olvasta esetleg az első részt, vagy nem emlékszik, landoláskor egy átrepülő vadlúdraj miatt gépünk átstartolt, nem kis örömet szerezve ezzel nekem. Amint megláttam a bögrét, máris biztos voltam benne, hogy ebből venni kell. Egyik oldalán a Malmöhus, másikon egy vadlúdraj! :) Nem volt gondolkodás, ez a bögre abszolúte szoros kötődéssel bírt utazásunkhoz. Sőt, minthogy akcióban egy áráért kettőt lehetett venni, vettünk Karcsinak is.

Petribron (Péterhíd)

A pályaudvar, innen indul a reptéri busz is

Váró és kávézó (Starbucks) a pályaudvaron

A bögre, amit nem lehetett nem megvenni :)

Malmöben vidám buszok járnak :)

A rövid ottlét és a nem mindig jó időjárás ellenére is élményekkel tele, elégedettséggel szálltunk fel a reptéri buszra. Mivel a reptéren is volt még némi időnk, kicsit bóklásztunk becsekkolás előtt. Lőttem pár fotót, megnéztük a képeket a falon az infopultnál, megettük utolsó, még otthonról hozott szendvicsünket, hozzá a helyben vásárolt desszertet. Egyszercsak a kézmosóból kifelé jövet elsuhant mellettem egy alak. Már csak a hátát láttam, át is villant az agyamon, hogy épp úgy néz ki, mint évek óta nem látott Patócs Ákos barátom. Később az előtérben már szemtől szemben álltunk egymással, akkor már nemcsak úgy nézett ki… Ő volt. :) Töredék másodpercnyi hezitálás azért mindkettőnk agyában átfutott… Biztos? Itt Svédországban? Ezen a kicsi reptéren? Lehetséges? Nem tévesztem össze valakivel? De nem ám, ő volt teljes életnagyságban. Nagyon megörültünk egymásnak. Nem is tudom, hány éve nem találkoztunk. Illetve egyszer-kétszer a 212-es buszon összefutottunk, de volt, hogy ő épp leszállt, én meg fel. De hogy épp itt találkozunk :) Feleségével Eszterrel voltak néhány napot Lundban. Élménycsere után el is határoztuk, hogy belátható időn belül visszatérünk ide, és Lundot is megnézzük.

Úton a reptérre

MMX azaz Malmö-Sturup Airport - egy újabb reptér a gyűjteményemben, a 28.

Váratlan és örömteli találkozás, rég látott ismerős - mondom én, kicsi a világ :)

Megérkezett bohócorrú gépünk - HA-LWD

Hazafelé a gépen szerencsés helyre kerültünk, így felszállás közben még megcsodálhattuk a svéd tájat, Malmöt, az Ölesund szorost, sőt egészen Koppenhágáig el lehetett látni. Igazán eseménydús, élményekkel teli és emlékezetes 24 órát tudhattunk magunk mögött, és azzal az elhatározással tértünk haza, hogy nem ez volt az utolsó utunk Malmöbe és környékére. Sok ilyet fogadtunk már meg, ahová eddig nem sikerült visszamennünk, reméljük ez esetben nem így lesz. :)

Felszállás közben pazar tájban gyönyörködhettünk

Skandinavian landscape

Az is látszott, honnan szálltunk fel - Malmö-Sturup Airport MMX

Itt már a légköri viszonyok miatt nem tiszta, de jól látszott Malmö, és hogy mennyire kiemelkedik a Turning Torso