Tényleg? Miért is? Hisz' annyian írnak blogot a futásról. Amiket mellesleg nem szoktam olvasni. Nem azért mert nem érdekelnek. Érdekelnek, nagyon is. Csak eddig valahogy sosem került rá sor.

Életem során mindig gyakoriak voltak az "ad hoc" döntések. Egy ötlet, egy felvetés, egy elhangzott fél mondat, és máris tetté vált. Így utaztuk be számtalanszor fél Németországot (néha fél Európát) egy hétvége alatt. Így vettük meg első repülőjegyünket Londonba (csak egy irányba). Így kezdem el futni. Így jutottunk el a 2500. jubileumi Athén maratonra, a Nizza-Cannes maratonra, és így kezdtem ma blogírásba.

Pár napja írtam, egy rövid beszámolót a Sárga 70 teljesítménytúráról, amit elküldtem néhány ismerősnek, családtagnak. Egyik legjobb barátom, akinek többek közt (közvetve és közvetlenül) futás iránti elkötelezettségemet és szenvedélyemet köszönhetem, csak ennyit válaszolt: "Lassan egy futóblog-ot írhat". És mint oly sokszor, adva volt a kérdés: miért ne?

Az biztos, hogy nem csupán futásról, túrázásról fog szólni, hanem az életemről, melynek utóbbi időben alap meghatározó eleme a futás, az élményeimről, melyek barátokhoz, családhoz, utazásokhoz, futásokhoz kapcsolódnak.

Sokszor elhatároztam már, hogy megpróbálok számot adni, hol, hogyan, mennyit, mikor, kivel, etc. futottam, amit talán most majd meg is teszek. Nem lesz egyszerű visszagondolni, sorrendbe rakni, és papírra vetni, blogba rendezni, de belevágok. Ha másért nem, a magam örömére. Igyekszem napló szerűen elmesélni az elmúlt 3 (kis kitérővel 4) év történéseit, hogy hogyan jutottam az első 2 km-től odáig, hogy benevezzek a TDS-re, az okokat, alkalmakat, melyek közelebb vittek a futás megismeréséhez, szeretetéhez. Az a terv, hogy az első futócipőm vásárlásának (2009.06.08.) harmadik évfordulójára utolérem magam a "naplóírással", az emlékek felidézésével és csokorba rendezésével, és onnantól már csak az épp aktuális dolgok kerülnek megírásra. Addig is előbányászom a fiók mélyéről régi határidőnaplóimat, a "D" meghajtóm eldugott mappáiból a már-már elfeledett fotókat, és a gyakran szenilis agyam tekervényeiből az emlékeimet.