Húsvét idén kicsit kitolódott, és az átlagosnál későbbre, április közepén is túlra került, így gyakorlatilag egy hétvégére esett a hó közepi szokásos chamonix-i utammal. Ez abból a szempontból mindenképpen jó volt számomra, hogy az elmúlt alkalmak rövidke két napos ottlétét szabadság terhe nélkül toldjam meg egy 4 napos hosszú hétvégévé. A megszokott csütörtök délutáni Budapest - Genf Easyjet járat oda, de vasárnap déli helyett elegendő volt a hétfő esti géppel visszajönnöm. 

Húsvét miatt várható volt, hogy sok lesz a turista, tele lesz a völgy. Ez persze azt is jelentette, hogy a Campanules-ben is sok volt a vendég, így Boginak hétfő kivételével minden nap dolgozni kellett, ergo a reptére sem tudott kijönni elém. Sebaj - gondoltam, most először kipróbálom én is a transzfert. Több ilyen cég nyújt Genf-Chamonix transzfer szolgáltatást, nekem Zsolti foglalt egy helyet az AlpyBus-nál, ahol Ő dolgozik, így néhány euróval olcsóbbra jött ki az utazás, annyi hátránya volt csupán, hogy kb. 100 percet kellett (volna) várnom a reptéren landolás után (18:15-től 20:00-ig). Mindig van nálam tablet pár rész Dokikkal, így nem aggódtam, lett volna mivel elütni az időt. Leszállás után épp egy csendes helyet kerestem a terminálon, ahol kényelembe helyezhetem magam, és néhány epizódon nagyokat derülhetek, amikor megpillantottam Zsoltit. Kiderült, hogy egyrészt neki is épp Chamonixba vannak utasai, másrészt az én transzferemet törölték, és csak még később tudnának elvinni (este 8 helyett 9 körül). Csak miheztartás végett... a cég időközben erről küldött nekem egy smst, melyben bocsánatot kértek a változásért, valamint felajánlották, hogy cserébe ingyen fuvaroznak el engem... azt hiszem ez az üzletpolitika jó példaként szolgálhatna sok más cégnek is. A szerencsés véletleneknek, Zsoltinak és az AlpyBusnak köszönhetően így végül jóformán várakozás és térítés nélkül jutottam "haza" a reptérről.... ezúton is külön köszönet érte.

 A busz, amivel Zsolti elhozott

Lévén, Bogi este 11-ig dolgozott, nem siettem sehová. Zsoltinak épp pihenőideje volt, így hazalátogattunk hozzájuk. Andi szuper sütije és teája + a szokásos meleg fogadtatás, már ezért megérte odáig utaznom. :) Végül valamikor 10 után vitt haza Zsolti az Essert Residence-be.

Nagypénteken reggel csodálatos idő fogadott - ragyogó napsütés, madárcsicsergés, illatozó és virágzó növények. Bizony ezt ki kellett használni, még akkor is, ha tudtam, mit kockáztatok vele. Van ugyanis ez az edzés mizériám. Soha egy métert sem futok edzésként, még közösségi futásokon sem. Csak a hétvégi versenyek, vagy teljesítménytúrák, de azon kívül semmi. Eddig őriztem és védtem, hogy ez véletlenül se dőljön meg semmilyen futással. De most... egyszerűen nem lehetett mást csinálni, mehetnékem volt. Bogi már munkában, én egyedül otthon. Gyors villásreggeli Bogi zseniális zöldséges lasagne-jéből, öltözés, és pörögtek is a kilométerek a lábam alatt. Erdei levegő a tüdőmben, a Mont Blanc hegyeinek talaja a cipőm talpa alatt, ujjongás a szívemben. Laza útvonalat választottam, a TDS utolsó szakaszát a Bellvue lifttől Chamonix templomig. Enyhén hullámzó, jól futható kellemes erdei út. 2 éve a TDS végén fáradtan is volt még erőm megfutni a teljes szakaszt (igaz, akkor főként idegből), így most igazán könnyen ment. Útközben pár selfie (Chamonix táblával, Gailland sziklával, templommal), templomlátogatás és a húsvéti miserend feltérképezése után kis séta a városban. Nem voltam rest, futószerelésben kerestem fel a jobb sportboltok futórészlegeit. Körbenéztem - árak, kínálat, mérlegelés, otthon vagy itt éri meg jobban, majd futva indulás vissza. Az úton sorra találkoztam bringásokkal, futókkal, túrázókkal, kutyasétáltatókkal... más is kihasználta a jó idő és jó terep adta lehetőségeket. Egy biccentés Andi és Zsolti Mercedes-ének a házuk mögött, és futottam felfelé az emelkedőn, eresztettem neki a lejtőn. Campanules-től már csak sétatempó, mert épp addigra értem oda, amikor Bogi végzett a délelőtti műszakkal. Futástól és zuhanyzástól felfrissülve, bőséges ebédtől viszont elpunnyadva, a délután jelentős részét kanapén alvás tette ki.

Les Gaillands - itt kezdtem el sziklát mászni

Chamonixban a templomban épp temetés volt...

Minden valamire való boltba megérkeztek a Hoka-k

Az ajándék bor - PTL-re tartogatva

Futás utáni könnyű ebéd...

...és elfogyasztásának körülményei

Este 8-kor kezdődött a nagypénteki szertartás Chamonixban a templomban. Autóval mentem, mert hazafelé már nem lett volna tömegközlekedés. Meglepő módon a templom tele volt. A szertartásokat Adoremus-szal a kezemben egészen jól tudtam követni, csak egyetlen furcsaság volt számomra, hogy nagypénteken is orgonás kísérettel énekelnek - megjegyzem még így is hamisan. Magyarországon ilyenkor sem orgona, sem harangszó. Haute Savoi-ban úgy látszik ez nem szokás.

Szent Kereszt hódolat nagypénteken

Szertartás után hazafelé már esett kicsit az eső, mégis meglepetés ért nagyszombat reggel, amikor kinéztem az ablakon. Az teljesen természetes volt, hogy felhőkbe burkolódzott a táj, az azonban annál inkább váratlan volt, hogy fehérek a Bellvue és a Kandahar fenyői is. Az esti eső az éjszakai lehűléstől havazásba csapott át. Lent Les Houches-ban ugyan nyoma sem volt hónak, csak néhány esőcsepp váltott át bohó fehér darává, ami oly könnyű volt, hogy a szellő minden fuvallata szem előtt táncoltatta őket. Néhány méter szintkülönbséget leküzdve viszont már sercegett láb alatt a dara.

Nagyszombat reggel

Futásra nem is gondoltam erre a napra. Helyette inkább buszra szálltam és felmentem Argentiere-be. Kicsit magasabban fekszik, így itt már lényegesen több hó volt. A földről ugyan hamar eltűnt, az autók tetején azért maradt vagy fél cm-nyi.  Sétáltam egy nagyot, benéztem 3 sportboltba, és elballagtam a Grands Montets felvonóhoz. Rengeteg síelő volt, a hirtelen jött hó és a szezonvégi csökkentett síbérlet árak kedveztek, ezt sokan igyekeztek kihasználni. Fejben kicsit felkalandoztam én is a pályákra, de mindezt már javarészt a 11-es busszal Chamonix-ba tartva. Végigsétáltam a piacon, benéztem a templomba, ahol épp a nagyszombat esti (húsvét vigilia) misét készítve elő két idős asszony virágokkal díszítette a szentélyt. Mire a Midi felvonóhoz értem, itt is belejött a havazás, hatalmas pelyhekben kezdett hullani a hó, húsvéti helyett inkább karácsonyi hangulatra serkentve képzeletem.

Argentiere felé a házak teteje már fehérlett...

... és az autók tetején is megmaradt a hó...

... viszont a síelők örömére a Grands Montets pályáinak jó része üzemelt

Chamonix - szombati piac

Mire a Franceloc-hoz értem, már sűrű pelyhekben hullott a hó...

...képzelem, fent milyen idő lehet

Virágzó bokor + havazás

A 11:14-es vonattal terveztem visszamenni Les Houches-ba, de mivel ez a vonat épp nem is létezik (amúgy minden óra 14-kor indul, kivéve ezt), így Bogi elém jött autóval. De ha már ott volt, nem állhattuk meg, hogy benézzünk a North Face Shopba, ahol még mindig tartott a minden fél áron akció, így pénz nem lévén nálunk 1-2 dolgot félretetettünk. Délután Andi és Zsolti jöttek át, hogy bődületesen jó lazaccal és tejszínes tésztával tömjük meg bendőnket, valamint kicsit együtt húsvétoljunk.

Andi tejszínes tésztája és lazaca - zseniálisan finom volt...

hasonlóképp Bogi húsvéti tortája

Este 9-re ismét Chamonixba igyekeztem templomba. Les Houches-ban is volt ugyan mise, de a chamonix-i atya szimpatikusabb, és a templomhoz is sokkal több kötődésem van. A nagyszombati szertartások a tűzszenteléssel kezdődtek. Nagyon hangulatos és megható volt a templom előtti téren a rengeteg gyertya fénye, kár hogy a közelből odaszűrődő kocsmakoncert zaja és a szezonvégét kihasználó részeg tivornyázók minősíthetetlen viselkedése olykor-olykor kizökkentett az áhítatból. Maga a mise gyönyörű volt, és francia nyelvtudásom hiányának ellenére is jól követhető, az Adoremus segítségével pedig érthető volt. Egy húsvét, a feltámadás megünneplése Chamonixban, ahol talán a természeti csodák miatt amúgy is sokkal közelebb érezhetjük magunkat Teremtőnkhöz, különleges hangulatot adott lelkemnek.

Tűzszentelés a templom előtt

Keresztelés

Vasárnap délelőtt újra ragyogó napsütés, a hónak és előző napi hidegnek nyoma sem volt, így húsvéti lelkülettel és amúgy is ujjongó szívvel indultam újra futni... már megint nem tudtam ellenállni a hegyek és ösvények csalogatásának. Laza kezdéssel a viadukthoz futottam le... persze nem tudtam ellenállni, hogy a tiltás és veszély ellenére ne fussak át rajta és ne örökítsem meg néhány újabb idióta szelfivel.

Húsvétvasárnap reggel

Tilosban járva a viadukton

Onnan egy tempósabb visszafutás és tókör után a Prarion liftnél villant be az inger, hogy ahol pár hete még síeltem, most futásra alkalmas, így egy-két fotón kívüli pár másodperces megszakítás után szinte lassítás nélkül indultam fel a sípályán. A durva szintemelkedés viszont már lassabb tempóra kényszerített, ezért a szokásos "felfelé sosem futunk" elvem követve izmos túratempóban folytattam. Időm fogytán volt, így az órámat figyelve egy ponton úgy döntöttem, feljebb már nem megyek, és a kihagyhatatlan néhány fotó után fordultam is rá a Kandahar sípályára, ahol rohanni kezdtem lefelé, teljes tüdővel szívva magamba a friss, tavaszi alpesi rét illatát. Sokáig nem bírtam ezt a tempót tartani, lassítani kényszerültem, mert gyakorta hófoltok vagy hóolvadás utáni sáros latyak keresztezte utamat, ahol szinte korcsolyázni lehetett. Ilyenkor cikk-cakkban próbáltam szintesést csökkenteni és tempót fogni. Alig pár perc alatt voltam lent az utolsó kanyarban, az utolsó hófoltnál. Innen belátni az egész völgyet - Les Hoches, a folyó, a ház ahol lakunk, a templom, a napfényben úszó Midi... egy magával ragadó csoda. Nincs fotó, nincs videó, ami ezt visszaadná. Látni, érezni, tapasztalni, megélni kell.

Prarion - pár hete itt még síléccel siklottam le...

...most viszont már a sípálya is kivirágzott

Kandahar vége

Kandahar utolsó kanyarja...

...és az elénk táruló panoráma Les Houches-al, Midivel... látszik a ház is ahol lakunk

Még maradt hó...

...de a liftek már "tavaszi álmot alszanak" :)

Hazaérve már nemcsak a lábam pörgött, hanem az események is. Gyors zuhany és készülődés után vártak a TNF shopban félretett cuccok, majd pedig Csicsi és Artúr húsvéti meglepetés ebédje. Az almatorta íze még mindig itt van a számban, és megindul a nyáltermelésem, ha rá gondolok :)

Húsvétvasárnap örömét zengik a harangok Chamonixban

Csicsi húsvéti almatortája, amire gondolva most is megéhezem

Ebéd után (míg Artúrt elnyomta a 2 nappal ezelőtt engem is letámadó kanapéálom) levezető programként teraszon napozás és tavaszi meleg kiélvezése, valamint kis séta (petite trotte) Csicsivel Les Houches olyan szép domb/hegy -oldalán, ahová már tervezem hogy "nemedzem" fogadalmam ismét megszegve legközelebbi ottlétemkor tuti felfutok.

Les Houches panoráma

Csodás tavaszi idő a Midin

Bogi és Csicsi

Les Houches főtere és a templom

A hátralévő 1 napot gyakorlatilag csak pihenéssel és evéssel töltöttem. :) Vasárnap este még bementem Chamonix-ba a misére. Mise előtt ismét véletlenül Zsoltival futottam össze, épp utasokat várt, indult velük a reptérre. Ezek a nem tervezett dolgok mindig örömet okoznak. Annál kevésbé viszont a hétfő délutáni tervezett hazautam. Minél többet töltök ott, annál nehezebb elszakadni. Mindig van valami, ami nem fért bele a programba, ami nem volt megvalósítható az időjárás miatt, amit még hűdejólettvolna csinálni. Mindig elhatározom, hogy majd a legközelebbi úton... de persze ezek jelentős része csak elméletben valósul meg, még annak ellenére is, hogy törekszem a maximális időkihasználásra, és mint annyiszor már, utolsó pillanatban érkezem a reptérre. Most konkrétan már senki nem volt a kapunál, sőt a csőben is alig, amikor odaértem, abszolút utolsóként szálltam fel a gépre. Igaz, reptérre menet még egy kis kitérő Annemasse-ba belefért, a szokásos gondolatfűzéssel: "ide majd visszajövünk ha egyszer több időnk lesz". Pff, hány és hány ilyen hely van már Európa szerte, ahol elhangzott ez, és sosem mentem vissza. Szerencsére nem így van ez Chamonix-val, ahol 2009-ben otthagytam a szívem egy aprócska darabját, és azóta minden egyes alkalommal több és több marad ott. Nem tudom, megadatik e még valaha, hogy a húsvét szent 3 napját Chamonixban ünnepeljem, de az biztos, hogy hamarosan újra egy Easyjet járatra checkolok be (ráadásul most Marival), hogy újra beleszagolhassak a Mont Blanc lejtőinek tavaszillatába, futhassak egyet Les Houches dombjain és hálát adhassak mindezért Chamonix templomában.

Sietős léptekkel a csőben

Genf - See You soon