2017 az utazások éve lesz számunkra, ez már év elején látszott. A filléres fapados utaknak köszönhetően jól bevásároltam egész évre repülőjegyekből, és persze folyamatosan figyelem továbbra is az olcsó lehetőségeket. Karácsony környékén a WizzAir egész jó last minute akciókkal rukkolt elő, meg kellett tölteni a gépeket holtszezonban. Szinte minden nap nézegetem az aktuális ajánlatokat, így találtam rá erre a fejenként 5773 Forintos oda-vissza jegyre Svédország legdélebbi részére is. Az időbeosztás nem volt a legideálisabb, de legalább belefért a hétvégébe. Szombaton 10:50-kor szálltunk fel Budapestről, 12:40-kor landoltunk Malmö Sturup repterén. A vissza 24 órával később, vasárnap 13:10-kor indult gépünk. Sokan ennyi időre el sem mennének sehová, nemhogy egy téli, hideg, svéd városba. De mi épp nem ilyenek vagyunk. Utazás bármikor, bármilyen körülmények között. Nem volt nehéz Karcsi barátomat sem rábeszélni.

December 27-én vettem meg a 3 jegyet, így volt több mint 2 hét átgondolni mindent. Viszonylag gyorsan kigyűjtöttem, miket érdemes megnézni, és fejben volt a terv városnézés kapcsán. A szokásos lowcost utazás azért nem volt 100 százalékban lowcost. Sturup Airport kb. 29 km a várostól, így a begyalogolás a központba nem megoldható. Ha csak ketten lettünk volna Katival, tuti stoppolunk, de Karcsival ezt nem akartuk, így maradt a Flygbussarna busztársaság, akik 200 svéd Korona ellenében visznek oda-vissza úton.

Ugye mindenkinek világos, hogy elrepülünk Svédországba, Malmöbe 992 kilométerre Budapesttől oda-vissza 5773 Forintért, ami kevesebb, mint egy vonatjegy ára Budapestről Debrecenbe, majd veszünk egy reptér-Malmö-reptér busztranszfert 2x29 kilométerre 7000 Forintért – vicces arányok. :)

Szállást szintén UFB módon szoktuk kivitelezni. Ha nem autóval megyünk, amiben lehet aludni, akkor sokat csöveztünk már reptereken, sétáltunk egész éjszaka városokban. De Malmö januárban? Oké, hogy egész délen van, közel Koppenhágához a Balti-tenger és az Északi-tenger átjárójában fekszik, szóval nagyon mínuszok nincsenek, de akkor is hideg, sötét, csapadékos. A reptér messze és kicsi, így lehet, hogy be is zárják éjszakára. Az egyetlen opció a szálláskeresés volt. Couchsurfinget 1 éjszakára amúgy sem szeretem, 3 főre már nehéz is találni, így böngésztem a szokásos oldalakat – Booking, Hostelword, stb. Ha volt is szállás csak drágán. Svédországba tartunk, mégis mit vártam? Airbnb sem volt túl kedvező, de találtam egy jónak ígérkezőt. Skander Tunéziából jött sok éve, itt volt egyetemista, most PhD-zik. Pici lakás, de vállalta, hogy mindhárman mehetünk, ha nem zavar, hogy egy kis szobában kell aludnunk hármunknak. Dehogy zavar, pláne úgy, hogy fejenként 4000 Forintra jön ki a szállás. Svédországban ez igen olcsó.

Mivel a szokásos minimálköltséges utazás már elbukott (5773 HUF repjegy + 7000 busztranszfer + 4000 szállás fejenként, azaz már majdnem 17 ezer Forintra rúgott az utazásunk), úgy gondoltuk, majd a második fázison spórolunk – kaja és belépők. Kati pakolt mindhármunknak elegendő szendvicset, a várost pedig meg lehet nézni gyalog. Belépni nem terveztünk sehová, úgyis drága + kevés az időnk, elég megnézni mindent kívülről.

Havas-latyakos, de napos időben indultunk Budapestről

Repülni mindhárman szeretünk, annak ellenére, hogy maga a repülés többnyire unalmas. Személy szerint mindig várom, hogy valami különleges, esetleg izgalmas történjen. Az út a szokásos egyhangúságban telt, már landoláshoz készülődtünk, egészen közel voltunk, futóművek nyitva, amikor egy hirtelen váltással és tolóerő növeléssel igencsak meredeken emelkedni kezdtünk. Na végre, némi izgalom… több mint 100 repülés után életem első átstartolása. Többen ezt mondjuk nem épp így élték meg, ijedt arcok, felszisszenések, aggódó szavak, olyan is volt, aki menten összehányta magát. Mint azt később a kapitány tájékoztatásából megtudtuk, egy vadlúd raj repült be elénk, és az ütközést elkerülendő tettük a hirtelen manővert. Köszönjük Akka és Nils Holgersson… ha  más nem is, én örültem nektek. :)

Ritkán van alkalmam ilyen szép havas Szentendrei-szigetet és Szentendrét fotózni

Malmöben (Sturup) utashídhoz csatlakozik gépünk

Transferbusz a reptérről - egész sűrűn jár Malmöbe és Lundba is. Az ár azonos 200 SEK oda-vissza

Malmö alapvetően Lund város kikötője volt, ami mára nagyon megnőtt Lundhoz képest. Elhelyezkedésének köszönhető az élénk madárélet is. Sturup mindkét várostól hasonló távolságra fekszik. A reptéri busztranszfer a központi pályaudvarhoz visz, ahonnan csak pár perc séta a malmöi vár (Malmöhus). A szállásunk felé épp útba esett, ezért úgy terveztük, hogy csak kívülről körbesétáljuk és megnézzük, de mint kiderült, a 40 koronás (~1400 forintos) belépőjegy érvényes a várba/vármúzeumba, illetve ezen kívül a természettudományos múzeumba + akváriumba sőt még a közlekedési múzeumba is. Az akvárium a vár épületén belül van, a közlekedési múzeum 3 percre egy másik épületben. Ezek után nem volt kérdés, hogy belülről is szeretnénk látni mindet. Sietősre vettük, mert csak 3 óránk volt zárásig.

Táskáinkat a múzeum csomagmegőrzőjében pakoltuk le. Ehhez kellett volna svéd korona érme, de csak papírpénzünk volt. Kértük a kasszánál, hogy váltsák fel nekünk, mert szükségünk van érmére a locker-hez. Számunkra szokatlan mentalitással inkább adott egy-egy érmét, mondván majd távozáskor visszaadjuk. Hmm! Mondhatnánk, hogy ez Magyarországon nem történne meg… de lássuk be, szerintem más európai országban sem sűrűn.

A várral és a vármúzeummal kezdtünk. Szokás szerint órákat tudtunk volna időzni a festmények, szobrok, bútorok nézegetésével, de mint mindig, csak limitált időt hagytunk, a 3 órát háromfelé osztva minden részre arányosan. Nem szoktak a modern dolgok lekötni, itt azonban a modern művészetek terme nagyon megfogott, letisztult, ötletes svéd formaterveket láthattunk. Az akvárium és a természettudományos rész is tartogatott meglepetéseket, főleg ötletes kivitelezéseivel. Pár percet még a shopban töltöttünk a svéd formatervezés remekeiből ötleteket gyűjteni és a szokásos, elmaradhatatlan hűtőmágnest megvásárolni, majd táskáinkat felvéve siettünk át a közlekedési múzeumba. Öhhm, itt is volt ugyan néhány szekrény, de a látogatók java egyszerűen felakasztotta kabátját a szabadon álló fogasra, és annak lábához támasztotta táskáját. Bennünk azért él a megszokás, és mivel a hűtőmágnesek vásárlásakor érméhez is jutottunk, inkább beraktuk mindenünket a zárható szekrénybe. Hamar kiderült, hogy az arányos időbeosztás hiba volt, ide többet szánhattunk volna. Megannyi érdekes gép, jármű. Én, aki rajongok ezekért, hiába állítottunk fel egy gyors útvonaltervet az összes kiállítási tárgy optimális végigjárására, mégis mint egy gyermek szaladgáltam cikcakkban egyiktől a másikig, közben fotók tömegét készítve. A tengeralattjáró belsejébe zárás előtt visszasiettem mégegyszer, hogy más látogatók ne zavarjanak fotóim készítésében.

Malmöhus kívülről...

...és belülről

Kedvenc részem és egyben a legszomorúbb vitrin a természettudományos múzeumban, ahol bemutatják, hogy melyik állatból mit készítenek

Ötletes formatervek a modern részen

Miközben siettünk át a közlekedési múzeumba, megtaláltuk a halpiacot - kár, hogy nem volt nyitva

A közlekedési múzeum nagy és rengeteg jármű, gép, érdekesség van benne

Nagy részüket ki is lehet próbálni

U3-as tengeralattjáró - étkező, háló és torpedóraktár egyben. Az orrban látszanak a torpedóindító csövek

Malmö az U3-as tengeralattjáró periszkópján keresztül

A tudományos interaktív részre már szinte semmi időnk sem maradt

Mivel csak este 8-ra beszéltük meg airbnb-s házigazdánkkal érkezésünket, elindultunk még a belvárosba, és nagy sétával körbejártuk a fontosabb idegenforgalmi látványosságokat, illetve a kedves kis utcácskákat. Szállásadónkhoz csupán annyira ugrottunk fel, hogy lepakoljuk a cuccainkat, megismerkedjünk vele, és már mentünk is újra a belvárosba, hogy minél inkább kihasználjuk Malmöben töltött kevesebb, mint 24 óránkat. Kaptunk kulcsot, mert Skander is elment otthonról, barátokkal találkozni, bulizni.

Turning Torso

Könyvtár - szeretik a nagy üvegfelületeket

Játszótér éjszaka kivilágítva, és ami meglepő, többen játszottak is, nehéz volt úgy fotóznom, hogy ne legyen rajta senki

Az operaházban előadás volt

A város egyik legrégebbi háza

Stortorget

Tél ellenére dübörög a bicikliskultúra

Central Station - továbbra is szeretik a nagy üvegfelületeket

Universitetsbron híd és a világítótorony

Postapalota

Knotted gun - Carl Fredrik Reuterswärd műve, a béke jelképe

Lilla Torg

Lámpa a Lilla Torgon

Svédországban lévén szándékunkban állt megkóstolni a rénszarvashúst, de az étterem konyhája amit Skander ajánlott 9-kor már bezárt. Mint már eddig is tudtuk, a svédek kedves népek, így átküldtek egy másik étterembe. Ott ugyanígy jártunk, de a tulaj ajánlott egy harmadikat, ellenben ott is már csak a bár volt nyitva. Végül feladtuk. Hezitáltunk ugyan, hogy a szendvicseket ezért hoztuk, de valami főtt étel mindannyiunknak jól esett volna, így beültünk egy indiai étterembe, Karcsi még úgysem evett indiai ételt. Spórolási szándékkal innivalót nem rendeltünk. A pincér (egyben tulaj) megkérdezte, hogy kérünk e vizet. A nemleges válaszra mosolyogva közölte, hogy de az ingyen van. Oké, szóval levette, hogy mi az UFB turisták vagyunk. Ennek ellenére szuper kiszolgálásban volt részünk, és minthogy az is kiderült, hogy a rizs is jár korlátlan mennyiségben a rendelt ételekhez, így degeszre tömött pocakkal sétáltunk vissza szállásunkra.

Indiai vacsoránk

Airbnb szállásunk - egyszobakonyha :) nekünk épp elég volt

A lakás egyébként elég vicces. Alapterülete nagyjából 15 négyzetméter, ami duplázódik, mert két szintes. Mindkét emeleten van bejárat. Fent, ahol mi voltunk konyha és nappali két kanapéval. Mindkettő kinyitható, de ha nyitva vannak, már össze is érnek, jóformán egy 4 személyes ágyat adnak ki. Egy keskeny fém csigalépcső vezet lentre Skander hálószobájába, és a fürdő is ott van. Szerencsénk volt, hogy még nem volt otthon, így zavartalanul le tudtunk menni egy gyors zuhanyzás, majd igyekeztünk mielőbb ágyba kerülni, hogy legalább pár órát aludhassunk. Megbeszéltük vele, hogy reggel nem zavarjuk őt, ha felébred elköszönünk, ha nem, akkor csendben kiosonunk, ugyanis korán terveztünk kelni, hogy a maradék időt minél inkább kihasználhassuk, és a lehető legtöbbet lássunk még a városból. 

A maradék fél napi kalandjainkról majd a második részben... folyt. köv. :)