Elhatározás
... de mostmár tényleg...
újra felveszem a rég elveszett fonalat... írok, mert annyian kéritek, és ezt köszönöm. Piszkáljatok, nyaggasatok, és így biztosan lesz majd több és több beszámoló.
... de mostmár tényleg...
újra felveszem a rég elveszett fonalat... írok, mert annyian kéritek, és ezt köszönöm. Piszkáljatok, nyaggasatok, és így biztosan lesz majd több és több beszámoló.
Az előző posztban beharangoztam, hogy kicsit bővebben is írok a 25. maratonomról, mely ígéretemet most (még magamat is meglepve...) valóra váltom. Nem csupán a maratonról, hanem az utazás élményeiről is írok, mert ezekkel együtt lesz teljes a kép.
A teszt első kérdése: Hallott már valaki Terni városáról? Eddig egy ember volt, aki kapásból rávágta hol van. A legtöbben még az országot sem tudták belőni... szinte senki. Aki tudta? Speciel ő Rómában él, így nem volt nehéz, hisz Terni Rómától északra mintegy 100 kilométerre fekszik.
Második kérdés: Azt tudja valaki, hol van eltemetve Szent Valentin? .... persze, hogy Terniben. :)
Harmadik kérdés: Mi kötődik Szent Valentin nevéhez? .... igen, a Valentin nap
http://hu.wikipedia.org/wiki/
Erőt veszek magamon, és több mint fél év kihagyás után felveszem a fonalat, megpróbálkozom a blog újraélesztésével.
Teszem ezt leginkább azon jeles alkalomból, hogy tegnapi napon abszolváltam 25. maratonomat, mégpedig egy olyan maratonon, ahol első és egyedüli magyarként indultam. De ne menjünk ennyire előre. Előbb egy kis visszatekintés, majd egy külön blogbejegyzésben írok a 25. maratonról. Hol is volt ez? Azt egyelőre még nem árulom el, de lentebb kiderül :)
Akkor tehát nézzük csak, hogy is jön ki az a 25 maraton. Mert nem olyan egyszerű!
Olykor egyes futóbarátokkal hosszas beszélgetésekbe és eszmecserébe szoktam keveredni azon okból, hogy ilyenkor mit is számolnunk maratonnak. Nos én csak azt veszem figyelembe, amikor normál városi ...
Mostanában többen szóvá tették, hogy nem születnek újabb bejegyzések.
Mindenki megnyugtatására (vagy megbotránkoztatására) jelzem, hogy nem tűntem el, és a történeteknek sem szakadt vége, csak épp hét közben lefoglal(t) a munka, minden hétvégén futás és futás, közben egy új jogosítvány megszerzésén is fáradozom, mely vizsgákkal és gyakorlati órákkal, valamint Vácra utazgatással jár. Amúgy pedig nem mellesleg eluralkodott rajtam egy nagyfokú fáradtság, így kicsit utol kellene érnem magam. És azt már szerintem meg sem kell említenem, hogy mostanában minden képernyőtől (legyen az TV, vagy számítógép) igyekszem távol tartani magam.
Nemrégiben megkezdtem a magamnak kiszabott futószabadságomat, mert muszáj kicsit ...
Kicsit elmaradtam az elmúlt napokban az írással. Ennek két oka volt, az egyik, hogy össze kellett szednem a 2010-es év futóeseményeit, a másik, hogy közben megjártam Sacival Veronát, Velencét, és többek közt megéltünk egy 5,1-es erősségű földrengést.
De most újult erővel néhány aktuális, még melegében megírt bejegyzés után vissza a kezdetekhez. (Kronológiai elbeszélésem 2009. év végén fejeztem be.)
A 2010-es évre már sok tervem volt, amiknek megvalósításába a tavasz első melegeivel bele is kezdtem.
Felbuzdulva azon, hogy előző évben olyan sokat és (a magam elvárásaihoz mérten) jól teljesítettem, nem apróztam el a dolgot, mielőbb maratonistává szerettem volna válni, valamint egyre inkább hosszú távokat teljesíteni. ...
A mai egy különös vasárnap reggel.
Általában 7-ig szoktam aludni, ha nagyon kényelmes vagyok, talán 8-ig. Még ha tovább is maradok az ágyban, de nem alszom. Ma mégis 10 előtt 10 perccel ébredtem fel, és mindösszesen annyit tettem, hogy átköltöztem a kanapéra, bekapcsoltam a tv-t, és belekezdtem egy újabb epizód Dokik-ba. Amikor bő fél óra múltán megéheztem, és elkezdtem vajas-lekváros kalácsot enni, hirtelen elfogott a vágy egy nagy bögre tejeskávéra. Ez önmagában nem furcsa, hisz akár még passzol is a kalácshoz, az én esetemben mégis kirívó, tekintve, hogy egyáltalában nem szeretem a kávét. Ma mégis olyan jól esett a fahéjas, habos, lágy, krémes és meleg tejeskávé, mintha mindig ez lett volna a kedvencem. Épp olyan jól esett, ...
Múlt hétvégén futottam.... mint nagyjából minden hétvégén. Szombaton egy Börzsöny terep 45, vasárnap egy Borvidék félmaraton. Jut eszembe, még nem mondtam, a terep 45-ön megvolt életem első dobogós helyezése. Abszolút negyedik, korosztály első lettem. Olyannyira, hogy az eredményhirdetésig az utánam következők még be sem értek, így egyedül álltam a dobogón. a nyers adatok: 45 km, 980 méter szintemelkedés, 5 óra 29 perc 55 mp alatt teljesítve.
Megörökítettük:
Megfogadtam, hogy a T100-ra rápihenek, és a héten minden nap korán fekszem. Eddig egyszer sem jött össze. Éjfél elmúlt, így már mondhatom, hogy ma délután munka után irány a Marczibányi tér. Rajtszámátvétel.
www.terepfutas.hu/hu/terep_szazas
Mi vár rám ...
Tekintve, hogy a címben szereplő 2 esemény közt félév telt el, ez egy hosszabb összefoglaló lesz, de próbálok nem elveszni a részletekben, csak egy versenynek szentelek nagyobb kitérőt.
A tényleges kezdés című posztomban már írtam 2 futásomról (Fut a Vác és Kékes Csúcsfutás), de 2009 valóban az újrakezdés éve volt, mert ezen a kettőn kívül még 8 futóversenyre neveztem be.
2 héttel a Kékes Csúcsfutás után volt a nagy utazás HR klánnal Chamonix -ba. A terv, 1 hét kalandozás, túrázás a Mont Blanc környékén, + némi futás . Tomi mint idegenvezető, főszervező, egyben ötletgazda, illetve maratoni távra vállalkozó. Attika félmaraton, Zsolti und én egy 10-es. Kati nem futott, de mint staff, nem mellesleg a csapat legjobb nője ...